· 

Az Óperenciás-tengerhez visszatért Birodalom

Július elején 9 újságíró társaságában barangoltuk be Felső-Ausztria csodálatos Duna menti tájait Linztől egészen fel Schlögenig, ahol a nagy folyam egy S betű formájú hurkot csinál. A páratlan természeti szépségű tájat errefelé Donauschlinge-nek nevezik, amely szó szerint Duna-hurkot jelent. Ahogy a Magyarországon a Duna-kanyar, így felső-ausztriai duplacsavaros társa is, a természeti szépségek mellett, igen gazdag történelmi múlttal - s nem mellesleg magyar vonatkozásokkal is bőven - rendelkezik.       

 

A Császárok és Királyok Útja kulturális egyesület szervezésében megvalósult tanulmányút célja a Felső-Ausztriában idén novemberig megtekinthető, a római kornak emléket állító, a „Légiók visszatérnek” című tartományi kiállítás megismertetése volt. A kiállítás azonban meglepő módon úgy röpített közel 2000 évet vissza a történelemben, hogy közben rengeteg a mára és a jövőre vonatkozó reflexiót kaptunk, s számos újszerű gondolattal lettünk gazdagabbak. Hiába azok a régi rómaiak tudtak valamit... Shlögenben például a tartományi kiállítás keretében egy frissen rekonstruált római fürdő elevenedett meg lelki szemeink előtt. Korabeli viseletbe öltözött idegenvezetőnk a legapróbb részletekig beavatott a korabeli fürdőzési szertartásokba és rituálékba. Ráadásul mindezt olyan élvezetesen és élethűen tette, hogy a borús idő ellenére is a történelmi „wellness” után kipihenve és energiával feltöltve ülthettünk az e-bikeokra, hogy folytassuk útunkat a Duna mentén.

 

Útközben megismerkedtünk a bárkakészítés mesterségével, amelyet a Duna ezen szakaszán a 18. század közepétől magas szinten űznek. Ottjártunkkor betekinthettünk a műhelybe, ahol a nyolc méter hosszú bárkák évszazadok óta készülnek, s nem kis örömünkre a sokadik generációs bárkakészítő mesterrel együtt egy motoros bárkával vízre is szálltunk. A sebes bárkával a Duna-hurkot vízközelből is „berepültük”, amely páratlan élmény, csak ajánlani lehet. A helyiekkel való beszélgetésből kiderült, hogy nagy érték a tradíció, s a környéken igyekeznek ezen értékeket turizmusban és vendéglátásban is fenntarthatóan bemutatni. Következő állomásunk Ausztria egyetlen trappista szerzetesek által működtetett kolostora volt Engelhartszellben. A ciszterekhez tartozó rend apátságában mára már csak 5 szerzetes felügyeli a tradícionális sajt-, sör- és likőrkészítést, de mint megtudtuk, hamarosan érkezik az utánpótlás. A testi wellness után a lelki felüdülés és a csönd is garantált volt a túra ezen pontján, ugyanis a trappista szerzetesek hallgatási fogadalmat tesznek. A tradíció és az innováció találkozását itt a mennyezeti kubista stílusú freskó jelzi, amely a legutóbbi átfogó felújítás idején éppen uralkodó stílusirányzat környezethez harmónikusan illesztett megkapó adaptáció.

 

A római tematikájú tartományi kiállítás következő stációja Oberranna településen található, ahol egy idén július elején megnyitott látogatócsarnokban tekinthetőek meg az elmúlt években hosszas és alapos munkával feltárt egykori erőd alapjai. A friss turisztikai attrakció testközelből mutatja be a Duna menté húzódó római kori erődrendszer, a Limes őrtornyainak funkcióit, s az akkoriban rendkívül korszerű jelző- és védelmi rendszerben elfoglalt helyüket.

 

Másnap a Limes védvonal mentén folytattuk utunkat, s így jutottunk el a Linztől alig 30 km-re lévő Enns városkába, amely hajdanán Lauriacum néven a 2. számú légió táborhelye volt. A kisváros főterén álló korabeli városháza, ma múzeum, s egyben a „Légiók visszatérnek” kiállítás központi gyűjteménye is. A rendkívül széleskörű leletanyag az itt élő római katonák és családjuk életének mindennapjaiba enged betekintést, a korabeli főzési szokásoktól kezdve a kézműves mesterségek és mérnöki tudományok vívmányaival is megismerkedhetünk. Ismét megállapításra került: amit a rómaiak már tudtak, ismertek, az a középkorban szinte teljesen feledésbe merült, hogy aztán pár száz évvel később ismét felfedezze magának az emberiség például a cementes habarcsot, a keverős csaptelepet, a korszerű emelőgépeket, vagy a wellness & spa kultúrát, hogy csak néhény dolgot említsünk.

 

Magyar szempontból nemcsak a Duna és a Limes emlegetése, ami folyamatosan dejavu érzést ad az erre járó utazónak, hanem Mátyás kirányunkat övező tisztelet miatt is úgy érezzük, hogy a szó szoros értelmében jó helyen járunk. A római kori kiállítás meglátogatásakor a múzeum tudományos igazgatója hatalmas lelkesedéssel ecsetelte Mátyás királyunk nimbuszát, aki Bécset meghódítva egészen az Enns folyóig terjesztette ki birodalmát, s az Enns városa előtt jelölte ki a magyar királyság új határát. Ez gyakorlatilag egybe esett a pozsonyi csata után a kalandozó magyarok által uralt területek nyugati határával. Nemcsak himnuszunk „nyögte Mátyás bús hadát” című sora állít emléket ennek a kornak, hanem az „Óperenciás tengeren is túl” fordulat is. Ami a korabeli viszonylatban már az Ennsen túl volt (Ob der Enns, Operenc) az már valóban messze volt a hazánk fia számára, ahol már a mesék birodalma kezdődik a havas Alpokkal, az üveghegyekkel egyetemben. A tanulmányút tematikájának megfelelően ide kívánkozik még, hogy Linz a magyaroknak köszönheti Császárvárosi rangját, ugyanis Mátyás király elől menekülve Linzbe helyeztette bécsi székhelyét III. Frigyes császár.

 

Összefoglalásul elmondhatjuk, ha a Duna-mentén kicsit megkaparjuk a történelem felszínét, ott biztosan találunk római nyomokat, de természetesen a magyarok sem hiányozhatnak. Így történt meg, hogy idén egy kiállítás keretében a „Légiók is visszatértek” az óperenciás tenger vidékére, ahol emlékeiket, történelmüket, legendáikat, örömüket és bánatukat idén november 4-ig csodálhatjuk és ismerhetjük meg. Érdemes felkerekedni, óperencián innen és túlra!

 

A tanulmányút a Linz Tourismus és WGD Donau Oberösterreich szervezésébe valósult meg. A fenti cikkben a linzi élményeimre nem térek ki, azokról számos korábbi bejegyzésem szól:

Kommentar schreiben

Kommentare: 0