Negyven éve az ENSZ tagországaiban ezen a napon ünnepelik a Turizmus Világnapját. Az elmúlt négy évtizedben hatalmas átalakuláson ment át az iparág, növekedése kisebb visszaesések után mindig töretlen volt. Idén a világnapi megemlékezések hangulata semmiképpen sem ünnepi. Példátlan drámák játszódnak le mind a nagyobb, mind a kisebb piaci szereplők életében egyaránt. A turizmus alapfeltétele: a szabadság és a bizalom, a járványügyi helyzet miatt mostanság teljeséggel hiányzik. Csak remélhetjük, hogy a szabadság és jólét iparágának nevezett ágazat, hamarosan ismét magára talál. Tanulva a történtekből az üzleti élet egy humánusabb fejezete köszönt majd reánk az elkövetkezendő legalább negyven esztendőben. Egy humánusabb világ, amelynek középpontjában az ember áll, s a társas kapcsolatokat újra áthatja a kölcsönös bizalom. Egy korszak határán állunk most: a posztkorona világ küszöbén. Rajtunk áll, milyen lesz a turizmus jövője - a jövő turizmusa! Ennek jegyében kívánunk minden - a turizmust szívügyének tekintő - Kollegának sok, boldogabb Turizmus Világnapot!
Kommentar schreiben
Péteri László (Dienstag, 29 September 2020 13:26)
Megjegyzéseink:
a Covid-19 második hulláma kapcsán lehet, hogy végre – a sok emberi tragédia, csőd és egyéb negatívum ellenére – a „profit-éhség” helyett az ember-, és az emberi kapcsolatok, a világ, a szűkebb-, és a tágabb környezetünk természeti-, és kulturális értékeinek meg-, és felismerése és nem a pénz játszhatja ismét a „főszerepet”!
lehet, hogy az „’Élet” kényszeríti rá az emberiséget, hogy visszatérjen a „gyökerekhez”, a turizmus / idegen-, és vendégforgalom, vendéglátás, az utazás, az élményszerzés alapfogalmait, definícióit meghatározó, 1980. évi „Manilai”-, és 1989. évi „Hágai” Nyilatkozatokban foglaltakhoz, és a gyakorlatban is megpróbálja megvalósítani és biztosítani – mostanáig csak zömmel szólamokban és szlogenekben szereplő – „Fenntarthatóság”, valamint a „Környezet”-, és a „Természet” védelemét!
remélem, hogy a mostani világjárvány – a millió halott, vállalkozási csőd, és munkanélkülivé váló ember sorsa, stb. – rádöbbenti az illetékes politikai döntéshozókat, hogy a turizmus valójában nem „ágazat”, nem „ipar”, nem „szektor”, hanem tipikus ágazatközi-, tárcaközi-, részben nemzetközi-, horizontális-/ keresztbe-fekvő „tevékenység-, ill. szolgáltatás-halmaz”, amelynek magába kell tudni fogadnia a kereskedelmi-, üzleti turizmus mellett, a szociális-turizmust is! (lásd: dr. Antall József vezette magyar kormány által meghirdetett, majd halála után, feledésbe merült „szociális piacgazdaság”-ot!)
a fentiekhez történő visszatéréshez már nem lehet sokáig halogatni a szemlélet-, és paradigmaváltást, a holisztikus szemléletű, tudatos, tervszerű, integrált ágazati-, területi-, hálózati-, intézményi tervezés, komplex fejlesztés és finanszírozás, valamint a többcélú hasznosítás gyakorlati bevezetését és – választási ciklusokon átívelő – alkalmazását. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a turizmussal, vendéglátással, kapcsolódó szolgáltatásokkal, és a járulékos infrastruktúra-hálózatokkal (továbbiakban együtt: „Turizmus”) kapcsolatos alapfogalmak és definíciók konkrét meghatározása és rendszerbe-foglalása, amelynek alapján a „Turizmus”-kerettörvény és egyidejűleg a turizmus tényleges teljesítményét mérni tudó „Turizmus-statisztikai”-törvény megalkotása is szükséges! A fentiekkel összefüggő oktatás-nevelés-ismeretterjesztés, az alap-, közép-, és felsőfokú szakmai-, és nyelvi-képzés rendszerének megalkotása és jogi szabályozása is, egyidejűleg nélkülözhetetlen! (az un. „Bolognai”-oktatási rendszer, amelyhez – elnevezésével ellentétben – sok más nyugat-európai Egyetem mellett a Bolognai Egyetem sem csatlakozott, Magyarország viszont „ész-nélkül, szolgai módon, mecanikusan!” átvette – felülvizsgálandó, és szükséges mielőbb visszatérni a korábban jól működő, nemzetközi hírnevet szerzett hazai, magyar oktatási-rendszerhez! Lásd: Budapesti Műszaki Egyetem / BME jogelődje József Nádor Műegyetem 1871/72., ill. Ybl Miklós Építőipari Technikum / jogelődje az Ybl Miklós által alapított, Állami Középipartanoda 1879., stb.)
Budapest, 2020. szeptember 29.
Péteri László