Az újgazdaság, avagy a Doughnut Economics víziója Bécsben...
A „Polikrízisből való kiút” című bécsi eseményen, amelyet Bécs városának New Deal kezdeményezése keretében tartottak meg 2026. március 3-án, számos izgalmas gondolat hangzott el. A figyelem a jelenkor egymást erősítő válságaira való megoldáskeresésre irányult. A klímaváltozás, az energiafüggőség, a társadalmi egyenlőtlenségek és a geopolitikai instabilitás nem különálló problémákként, hanem egy összefonódó válságrendszerként jelennek meg napjainkban, amelyet holisztikus szemlélettel lehet orvosolni. Az est legmeghatározóbb része a világhírű közgazdász, Kate Raworth keynote-előadása volt, aki a Doughnut Economics modelljén keresztül egy radikálisan új gazdasági gondolkodásmódot vázolt fel. Raworth előadásának kiindulópontja a közgazdaságtan alapvető emberképe volt. Szerinte a klasszikus „homo oeconomicus”, az önérdek-vezérelt, versengő, racionális egyén modellje nemcsak leegyszerűsítő, hanem normatív hatású is. Ha a gazdaságot úgy tanítjuk, mintha az ember természeténél fogva önző és kizárólag a saját hasznát maximalizáló lény volna, akkor ezt a viselkedést intézményesítjük. A probléma tehát nem csupán az, hogy a rendszer nem működik jól, hanem az is, hogy a gondolkodásunk alapjai hibásak és a régi sablonokon alapulnak.
Az előadás középpontjában a végtelen gazdasági növekedés kritikája állt. A mai gazdasági siker mércéje továbbra is a GDP-növekedés, mintha a jólét automatikusan következne a termelés bővüléséből. Raworth azonban rámutatott, hogy a bolygó fizikai határai mellett a végtelen növekedés logikája fenntarthatatlan. A klímaválság, a biodiverzitás csökkenése és az erőforrások kimerülése mind annak jelei, hogy túlléptük a Föld ökológiai plafonját. A kérdés így nem az, hogyan növekedjünk tovább, hanem az, hogyan tudunk jól élni anélkül, hogy közben lerombolnánk az ökológiai rendszereket. A Doughnut-modell erre kínál szemléletes választ. A képzeletbeli fánk (Doughnut) belső köre a társadalmi minimumot jelenti, azokat az alapvető szükségleteket, amelyek minden ember számára biztosítandók, mint az egészség, a lakhatás, az oktatás és a méltó megélhetés. A külső kör az ökológiai plafont mutatja, azokat a bolygóhatárokat, amelyeket nem léphetünk túl. A két kör közötti tér az a biztonságos és igazságos működési tér, ahol az emberiség hosszú távon fennmaradhat. A gazdaság célja ebben a keretben nem a növekedés maximalizálása, hanem az egyensúly fenntartása a társadalmi jólét és az ökológiai stabilitás között.
Raworth hangsúlyozta, hogy ez a megközelítés nem pusztán elméleti konstrukció. Városok, köztük Amsterdam és Barcelona már konkrét döntéshozatali eszközként használják a modellt. A várostervezés, a közlekedéspolitika és az energiastratégia terén olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek túlmutatnak a gazdasági növekedésen: hogyan biztosítható a lakosság jóléte úgy, hogy közben csökken a város ökológiai lábnyoma. Az előadás során Raworth a saját kedvenc példájaként bécsi jó gyakorlatot említett, kiemelte a város önkormányzati lakhatási modelljét. Bécsben a lakásállomány jelentős része a város tulajdonában van vagy nonprofit szervezetek kezelésében áll. Ez a döntés azon az elven alapul, hogy a lakhatás nem luxusbefektetés, hanem alapvető emberi jog. Raworth szerint ez a gyakorlat pontosan azt mutatja meg, hogyan lehet a gazdasági struktúrákat úgy kialakítani, hogy azok megosszák a lehetőségeket, és ne koncentrálják a javakat egy szűk elit kezében. A bécsi modell számára azért inspiráló, mert bizonyítja, hogy a doughnut-közgazdaság logikája nem utópia, hanem már létező intézményi valóság.
Az igazságosság kérdése végig meghatározta az előadást. A jelenlegi rendszer gyakran természetesnek állítja be az egyenlőtlenségeket, mintha a gazdasági hierarchiák a „természet rendjéből” következnének. Raworth ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaság társadalmi konstrukció, amelyet újra lehet tervezni. A polikrízis nem véletlen baleset, hanem egy növekedésközpontú rendszer következménye. A keynote végén világossá vált, hogy a Doughnut Economics nem egyszerűen egy zöldebb gazdaságpolitikai program. Sokkal inkább egy paradigmaváltás kísérlete. Újra kell definiálnunk, mit értünk jóléten, prosperitáson és sikeres gazdaságon. A kérdés, amely az est végén a levegőben maradt, nem technikai jellegű volt, hanem morális: ha már látjuk a válságokat és értjük az összefüggéseket, hajlandóak vagyunk-e átalakítani azokat a rendszereket, amelyek létrehozták őket. Jön az újgazdaság, a Doughnut Economics? További részletek ITT.
Kommentar schreiben