Újturizmus: új irány, új felelősség egy kockázatos világban
Egy baráti társaság kíséretében nemrég látogatást tettem, és beszélgettem a világ egyik legismertebb mesterszakácsával és vendéglátójával: Heinz Reitbauerrel, akitől egy nagyon szép, megszívlelendő analógiát hallottam. Elmondása szerint a jelen megbolydult és kockázatokkal teli világában az éttermében lévő asztalok soha nem voltak olyan fontosak, mint manapság. Az asztalok ugyanis az emberi találkozások „szent helyei”, ahol véleményt cserélnek, beszélgetnek, terveket szőnek, problémákat oldanak meg – s ezáltal, - láthatatlanul is - jobbá teszik a világot.
Nagy szükség van elmélyült beszélgetésekre, találkozásokra. Az ő három Michelin-csillagos étterme csak alibi az ilyen találkozásokhoz – a lényeg az emberi érintkezéseken és az eszmecserén van. Ugyanezt a szoros emberi köteléket képviseli az étterme beszállítóival, partnereivel kapcsolatban is. Talán ez a világraszóló sikerének a titka? - erről itt olvashatnak bővebben...
Számomra a beszélgetésünk fő üzenete az volt, hogy a vendéglátás, a gasztronómia, s úgy általában a turizmus világa is a találkozásokról szól. A jó gasztronómia, a jó vendéglátás és a jó turizmus az, ahol minőségi és élményteli találkozások jöhetnek létre. Számunkra, akik a turizmusban dolgozunk, az a legfőbb feladatunk, hogy ilyen elmélyült, minőségi időt és találkozásokat hozzunk létre, és megértessük embertársainkkal, hogy jót tenni jó. Az egyik legnemesebb szolgálat pedig, ha másoknak tevékenységünk során jót teszünk, másokat boldoggá teszünk, vagy erre az útra vezetjük őket. Ez a szemlélet nagyban hasonlít az én megközelítésemhez is, amit az újturizmus világának építéséhez való hozzájárulás jelent. Egy új világ, ahol nem „sightseeing”, hanem a „lifeseeing” a fontos, ahol minőségi élménytereket hozunk létre, ahol kiteljesedhetnek a találkozások.
Az elmúlt évek megtanítottak bennünket arra, hogy a turizmus nem maradhat a régi. Amit sokáig természetesnek vettünk – határtalan utazás, állandó növekedés, tömeges élményfogyasztás – mára kockázattá vált. A világ új pályára került, és ezzel a turizmusnak is át kell rendeznie önmagát. Én ezt az irányváltást újturizmusnak nevezem: egy ember- és jövőközpontú látogatógazdaságot, amely képes tanulni a múlt hibáiból, és mer új kérdéseket feltenni.
A cél nem kevesebb, mint egy olyan turizmus megteremtése, amely valóban hozzáad – az ott élők életminőségéhez, a vendégek élményeihez, a szolgáltatók fenntartható boldogulásához. Nem a vendégéjszakák számát kell növelni, hanem az értelmes találkozásokat, a kölcsönös gazdagodást, a helyben élők életminőségét. Ebben a gondolkodásban a város vagy a táj nem csupán turisztikai attrakció, hanem élménytér, ahol jó élni, dolgozni, felfedezni és időzni.
A jó hír: a megoldások nem a jövő zenéi. Már most is vannak működő példák – Bécsben, Linzben, szerte a Duna-régióban és közvetlen közelünkben, - amelyekről rendszeresen beszámolunk az újturizmus világát a gyakorlatban bemutató Dunakavicsok turisztikai podcast-sorozatban. Jó példákért azonban nem kell messzire mennünk, ugyanis olvasatomban erről a megközelítésről szól(t) a sikeres Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa évad is, amelynek jótékony hatásai két év elteltével is velünk vannak.
Az elmúlt évek során számos jó példát és gyakorlatot gyűjtöttünk össze, amelyek megmutatják, hogyan lehet egyszerre vendégbarát, környezetkímélő és emberléptékű turizmust szervezni. Ezeket nem kell másolni, de érdemes tanulni belőlük, és a saját környezetünkhöz igazítani.
Az újturizmus 27 tétele egyfajta Rubik-kocka, amely segít eligazodni ebben a komplex világban. Minden egyes elv mögött az a törekvés áll, hogy a turizmus ne öncél legyen, hanem eszköz – a helyi közösségek jólétének, a környezet védelmének, az emberi kapcsolatok megerősítésének szolgálatában. A digitális eszközök, a mesterséges intelligencia és a hálózatos működés mind ehhez nyit új utakat – ha jól használjuk őket.
A jövőt nem megjósolni, hanem alakítani kell. Az újturizmus nem egy új divatszó – hanem válasz a világ kihívásaira. Merjünk változtatni. Merjünk jobbat akarni. És merjünk közösen gondolkodni azon, hogyan lehet egy látogatásból valódi élmény, egy élményből kapcsolat, és egy kapcsolatból felelős, hosszú távon is működő rendszer. "More fun, with less stuff" - foglalható össze újmagyarul a jelmondatunk.
Most nyáron – amely a „varázslatos ötödik évszak“, a rekreáció és az elmélyült találkozások időszaka, – jó alkalom kínálkozik arra, hogy együtt újragomboljuk a korábban félregombolt kabátot – és újraálmodjuk a turizmus rendszerét, elválasszuk egymástól a lényegest a lényegtelenről. E gondolatok jegyében kívánok minden kedves Olvasómnak, találkozásokban, örömökben, boldogságpillatanokban gazdag nyarat!
a GD Consulting managing partnere
a Fenntartható Turisztikai Világtanács (GSTC) tagja
a Dunakavicsok turisztikai podcast társszerkesztője
az EU Climate Pact nagykövete Ausztriában és Magyarországon
Kommentar schreiben